Interjú Varga Péter Dáviddal

IT szakember, Tartuffe címszereplő, Hófehérke stáb egy személyben.
Ismerjétek meg Varga Péter Dávidot, a Gójóstól oszlopos tagját.

Mióta vagy “Gójóstóllas”, hogyan váltál csapattaggá?

Középiskolásként együtt vártuk a távolsági buszt korunkbeliekkel, haverokkal, barátokkal – és elég gyakran maradtunk még egy, meg még egy buszt is a jó társaság miatt. Bandáztunk, szerintem ez minden generációban jelen van. Itt ismertem meg több Gójóstólast is, akik addig-addig csábítgattak, míg 2010. Január 20-án elmentem egy próbát megnézni. Ekkor főleg a Vasutas Művelődési Házban voltak próbák, hetente két alkalommal.

 

Mi tetszett meg elsőként a Gójóstólnál?

A lányok. Nem viccelek, ha akkor nem értelmezek félre egy egyszerű kedves gesztust, akkor nem mentem volna vissza több próbára.

 

Honnan jött az ötlet, hogy színpadon szeretnél lenni?

Általános iskolás másodikos koromtól színjátszóztam kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A magánéletben is szeretek teátrálisan viselkedni. Nem tudom megmondani, melyik volt meg előbb, de talán egymást erősítették.

 

Milyen szerepeket játszottál el, van-e szerepálmod, jelenleg milyen szerepekben láthatunk?

Jelenet a Tartuffe című előadásból.
A képen: Varga Péter Dávid, Tébesz Anikó, Mátyási Csaba

Csak a Gójóstólon belül? Eleinte nagyon sok próbán csak helyettesítettem felolvasásban az éppen hiányzó tagokat, súgó voltam. Elsőként mellékszereplő voltam a csapat “A Legyek Ura” feldolgozásában – öltem malacot a Vadak oldalán, és féltem a Tűz őrzői között is. A “Mélácska” vásári komédiában bohócot alakítottam, “Antigoné” verzióinkban Kar, Hírnök és Haimón is voltam már, “Dandin György, avagy a megcsúfolt férj” címszereplőjeként léptem színre,  “Az emberiség sorsa” című mini-abszurdban az Írót játszottam, “Csongor és Tünde” átiratunkban az egyik ördög fiókaként szerepeltem, a “Hófehérke és a hét elgyötört törpe” bohózat minden karakterét próbáltam már (még magát Hófehérkét is). Írtam rövid színdarabokat is, amiket a csapat segítségével formáltunk éveken keresztül. A kevés létszám miatt szerepeltem is bennük – kívülről nem láthattam még darabomat, pusztán felvételről.

Nagy szerepálmom Tartuffe, Moliére darabjából.


Jelenleg (idő hiányában) inaktív vagyok, olykor háttérmunkákban segítem a társulatot.
 Hatalmas örömömre szolgált, hogy 2017-ben el is játszhattam a Parti-Nagy Lajos fordításából húzott rövidítésünkben. A “Játék a kastélyban”-ig ez volt legnagyobb vállalásunk, ez volt a legmegosztóbb, mióta a csapat tagja vagyok. Úgy érzem, hogy Muzamel Misi rendezése a maximumot hozta ki belőlem.

 

Van-e olyan szerep, ami kihívást jelent, mit élvezel leginkább a játszásban?

Mostanában minden szerep kihívás, mert jóval több időt érdemelne meg, mint amennyit rá tudok szánni. Szeretem az összetett karaktereket, akiknek a motivációin el lehet gondolkozni, vagy ha az alapmű nem szolgál elég támponttal, változatos olvasatban formálhatjuk a szerepet a saját arcunkra.

Azt szeretem leginkább, ha szórakoztatom, lekötöm a közönséget. Ha sikerül érzelmet kiváltanom (legyen az akár negatív irányú), akkor azt mindenképp sikernek könyvelem el.

 

Drámai vagy komikusabb karakterekkel azonosulsz könnyebben?

Nincs sok különbség. A komédia más szemszögből mutatva szívfacsaró tragédia, ahogy mondani szokták. Komolyabb darabra könnyebb készülni, főleg amatőr társulatoknak. Még a nagyoknak is meggyűlik a bajuk a nézők megnevettetésével: “Humorban nem ismerek tréfát.”

 

Mivel foglalkozol a civil életben?

Nagy múltú informatikai cégnél vagyok specialista. Ez a kettősség régóta megvan: tanulmányaim alatt nem tudtam elköteleződni sem a humán, sem a reál tárgyak mellett. Mindkét oldalról voltak tárgyak, amikből kemény erőfeszítések árán sem tudtam jól teljesíteni, és szintúgy vegyesen ragadt rám a tudás más témakörökből. Az Irodalom és Informatika csak abban hasonlít, hogy mindkettő I betűvel kezdődik.

 

Milyen hobbit űzöl, mivel töltöd általában szabadidőd?

3D grafika – Celestial Ecstasy

Pontosan nem tudom a nevét, szlengesen 3D-zésnek szoktam hallani. Ez tulajdonképpen CG Art, számítógépes állóképek készítésének tudnám leírni. Főleg ember és egyéb humanoid modelleket jelenítek meg. A szabadkézi rajzolás sosem ment, nem fektettem bele elég időt, itt viszont az első próbálkozások is látványos eredményeket hoztak – ez ösztönzött, hogy gyakoroljak tovább, menjek előre. Mellette megpróbálkoztam játékfejlesztéssel és animációval is, ezekben nem mélyedtem el annyira.

Korábban novellákat, verseket írtam. Ezek elmaradoztak, bár van egy nagy projekt…

 

Mit olvastál utoljára, illetve milyen könyveket szeretsz?

Szakkönyveket, egyszerre többet is olvasok. Egyrészt a munkámmal kapcsolatban, másrészt a hobbim is sok utánajárást igényel. Nagyon régen olvastam utoljára történetet elmesélő könyvet, regényt. Novellákat is csak egy szerzőtől az utóbbi években.

 

Van-e olyan film, amit bármikor végignéznél?

Nincs. Nagyon hangulatfüggő, hogy milyen filmet néznék meg, elég széles skálán helyezkednek el a kedvenceim. Például nem hiszem, hogy haverokkal összeülve nézném meg az 1927-es Metropolis némafilmet.

 

Mit üzensz azoknak, akik szintén színpadon szeretnének lenni?

Menjetek fel a színpadra, és játsszatok! Nem vágyakozni kell utána, hanem tenni. Ott nem számít, hogy magasztos vagy botrányos dolog, azt a magatokra öltött karakter teszi, nem ti. “A szerep elrejt.”

Jelenet a Kész Téboly! című előadásból.
A képen: Varga Péter Dávid, Ponekker Balázs, Szabó Bence, Ignácz Daniella