Interjú Róth Lajossal

Gépésztechnikus, Slammer, a Gójós Család színes egyénisége. Ismerjétek meg Róth Lajos – Lujcsa mestert.

Róth Lajos

Mikor kezdted Gójóstóllas pályafutásod?

Régen, persze vannak nálam sokkal idősebb emberek, kik a Spanyol inkvizíció idején már tagjai voltak. Saccolni tudok: 10+ éve… Asszem’ Egy borongós, szomorú pénteken, egy dohos légó pincében. Igen, az nem egy új barátság megismerése, hanem egy második család kialakulásának indulópontja volt számomra.

Mit szeretsz a Gójóstólban?

Sok mindent NEM szerettem. A kezdeti fellángolás után, ami nagyjából 3 – 4 évig tartott (életem legszebb és legcsodálatosabb évei voltak a mai napig), lehullt az álarc.
Magánéleti gondjaim miatt kis időre eltávolodtam a csapattól. A társulat egyes tagjainak nemtetszését kivívva, kibeszélve, kigúnyolva lettem, így a kis időből évek lettek. Mikor elmentem a Gójósból, egy poszt-apokaliptikus történet főszereplőire hasonlított jobban a csapat majd minden tagja. A tehetség helyét átvette az ego. Volt pár alkalom, mikor vendégként visszatértem, de taszított amit tapasztaltam, így hosszabb időre nem terveztem soha.
2018 Decemberében tört meg a jég. Banyus (a csapat művészeti vezetője) megkeresett:
– Mi lenne ha… ?
– Nézzük meg.
Hiányzott nagyon az egész. Félve toppantam be az alakuló próbára, hol néhány ismerős arcon kívül mindenki idegen volt. Egy új csapatot véltem felfedezni. Egy fegyelmezettebbet és merészebbet. Azonnal a mancsom nyomtam. Kézfogás, szignó, puszi – pacsi, és itt vagyok.
Mit szeretek a Gójósban? Kell még magyaráznom? A hitet, mely mindig képes megújítani ezt a társulatot. Ismét azt érzem mint a kezdeti időszakban. Elfogadást, fegyelmet, barátságot. Újra egy család részese vagyok.

Művészetek Völgye (Taliándörögd)
A képen balról jobbra: Róth Lajos, Ignácz Daniella, Szabó Bence, Muzamel Mihály, Láng Anikó, Tóth Dominika

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a színpadon is szeretnéd megmutatni magad?

Mindig is érdekelt szinte minden, ami művészet. Nem csak, mint lelkes rajongó, hanem maga a művész szemszögéből is. Rengeteget firkáltam magamnak, a szűk családi körnek, a füzetemnek, a fiókomnak. Majd volt tanárnőm (Kozma Katalin / Banya) kezébe került pár irományom, ki értékelte és véleményezte ezeket a firkákat. Kis beszélgetés után felmerült egy ötlet: – Lenne e kedvem elnézni egy színjátszó próbára. Mindig is érdekelt a színészet, így igent mondtam rá. Mondanom sem kell, hogy szerelem volt első találkozásra a színpaddal.

Milyen szerepeket játszottál el, van-e szerepálmod, jelenleg milyen szerepekben láthatunk?

Egy mezei őr volt a legelső szerepem az Antigoné-ban. Nem volt nagy szerep, viszont ez alapozta meg a mostani színpadi hozzáállásom.
Szerepeltem még a Legyek urában, a Chicago Cella Tangójában, a Varga Péter Dávid féle Kész Tébolyban. Voltak még kisebb szerepek. A legnagyobb feladatnak mégis önmagam szóló projektje, a Slam Poetry bizonyult. De ne térjünk el a tárgyról, az egy más világ (hiába van köze a színészethez is).
Álomszerepeim között Kreón (Antigoné) karaktere szerepel. Jelenleg Almády színművész urat alakító a Játék a kastélyban című darabban.

Van-e olyan szerep, ami kihívást jelent, mit élvezel leginkább a játszásban?

Az idők során úgymond “perverzitásommá” vált a gonosz és ellenszenves karakterek alakítása. Nagyobb kihívást jelent ez számomra, hiszen az életben teljesen ellentettje vagyok ezen alakoknak. Bevallom, kicsit élvezem is.
A legjobban azt szeretem mikor olyan személy bőrébe bújhatsz, aki teljesen más mint saját magad.

Évek óta foglalkozol a Slam művészetével. Hogy lettél slammer?

Róth Lajos – Slam Poetry est az Ikon klubban

Az internet korában nem nehéz megfelelő szórakozást találni unalmasan eltöltött óráink elvesztegetésére. Van pár ismerősöm, akik sokat olvasgatták firkálmányaim. Egy napon szembesítettek a ténnyel, mi lenne ha kipróbálnám magam egy Slam színpadon, hiszen ott is megállnám a helyem. Fogalmam sem volt akkor róla hogy miről beszélnek –  és ugye az unalmas órák. Utánanéztem mit is takar ez a kifejezés pontosan. Meglepően sok videó és olvasnivaló van Internetország földjén. Találtam egy helyi csapatot is, kik versenyeket rendeztek Székesfehérváron. Pont keresésem utáni héten volt is egy időpont amire azonnal neveztem.
Meg is lett az eredménye, szintén szerelem első játszásra. Azóta rabja vagyok. Nagyon sokszor hangoztatom, hogy a Slam Poetry olyan mintha pszichológushoz járnék. A közönség és az előadó között aktívabb a kapcsolat, nem úgy mint egy színházban. A közönség a pszichomókus én pedig a páciens.

Mivel foglalkozol a civil életben?

Vicces téma több szempontból is.
Az egyik dolog: elég sok helyen megfordultam. Az utcaseprőn át a gondnokig, a biztonsági őrtől egyenesen a sormunkásig. Jelenleg az eredeti szakmámban tevékenykedek. Gépésztechnikus vagyok, és mint forgácsoló dolgozom egy ablakos üzemben.
A másik dolog: az embereknek a hétköznapokban látnak egy olajos munkást, kit rögtön beskatulyáznak. Intelligencia nélkülinek titulálnak. Ezen okból sikerült már többször is meglepetést okoznom. Az emberek reakciója pedig frenetikus.
Amit pedig fontos még megemlítenem, hogy próbálom segíteni a családom és barátaim amivel csak tudom.

Milyen hobbit űzöl, mivel töltöd általában szabadidőd?

Zene terén mindenevő vagyok. A mai popzenéket kevésbé szeretem, de a retro és a metál jöhet.
Ha nem Slam és nem firka, akkor bizony pár sör és PlayStation. Szeretem megmenteni a világot a rázúduló élőhalott hordáktól. Esetleg Washingtonban veszem fel a kesztyűt egy pusztító vírussal és a helyi bűnbandákkal, vagy éppen sötét lelkeket szabadítok fel szenvedésük alól, vagy hajtom őket örök kárhozatra.
Persze csinálok mást is. Negyedévente rendszeresen járunk barátokkal paintballozni.
Paprikákat nevelgetek (Carolina Reaper, Habanero, Morgua Scorpion, stb – egyszóval a brutális fajták) amit a hétvégi baráti összejöveteleken szívesen dörgölök az emberek orra alá, vagy szájába.

Mit olvastál utoljára, illetve milyen könyveket szeretsz?

Imádok olvasni. Az utóbbi időben kevesebb időm volt rá. Sok klasszikust olvastam, ám a szívemhez a Science Fiction (főleg a tudományos és a Cyberpunk) és a Fantasy (abból is a Klasszikus, az Urban, a Space, és a Dark) állnak közelebb. Imádom a tudományos és a Poszt apokaliptikus témákat. Az sem utolsó dolog, ha sokat kell agyalni egy könyv olvasása közben. Egyszerűen imádom.
10 éves lehettem amikor az első fantasy témájú könyvem elolvastam. Katarzis. Igen, ez a megfelelő szó arra amit akkor átéltem.
Utoljára Dmitry Glukhovsky – Metro trilógiáját olvastam újra (zseniális könyv egy még zseniálisabb szerzőtől), Most pedig Andrzej Sapkowski Vaják (van aki Witcher néven ismeri) című könyvsorozatát forgatom.

Van-e bármilyen idézet, ami motivál az életed során?

“Morior Invictus” – szabadfordításban annyit jelent: “Inkább meghalok, mint legyőzzenek”.
De ki szeretne meghalni. Ezt annyira komolyan veszem, hogy addig nem nyugszom míg nem sikerül.

Mit üzensz azoknak, akik szintén színpadon szeretnének lenni?

Klisés lesz, de ma már mi nem klisés: Ne adják fel az álmaikat. Küzdjenek és meglesz az eredménye (ne csak hidd, lásd is). Ha pedig egy lépésre van az áhított cél, merjenek a színpadra lépni. Ez bizony nem csak a színészetre, hanem a való életre is igaz, hiszen színház az egész világ.