Interjú Csizmadia Máté Noellel

Fiatal, ambiciózus, a színház iránti szerelme motiválja. Csizmadia Máté Noel alias Csizy interjú.

Csizmadia Máté Noel a Diáknapokon.
Fotó: Diáknapok – Turcsán Fruzsina

Mióta veszel részt a Gójóstól munkásságában?

Körülbelül 2 évvel ezelőtt kért fel Rácz Tomi, akit a 2017-es Koronázási Szertartásjátékról ismerek, hogy csatlakozzak a csapathoz, mert lenne számomra egy szerepajánlata.

Mi tetszett meg elsőként a Gójóstólnál?

Talán az egésznek a közvetlensége, bár ezt mondhatnám a többi színjátszós csoportra is, mert több csapatban is játszom.
Illetve itt az, hogy egy kis család az egész csapat, akik a kultúra, színház által lettek nagyon jó barátok.

Honnan jött az ötlet, hogy színpadon szeretnél lenni?

Jelenleg 9. osztályos vagyok, Székesfehérváron a Vasvári Pál Gimnázium egyik 6 évfolyamos osztályának tagja. Talán harmadikas koromban jelentkeztem az ottani iskolás csoportba, ahol beleszerettem az egészbe.
Azt hiszem 5. osztályos koromban csatlakoztam a Szabad Színház gyermekcsoportjába, ahonnan szűk egy év alatt már bekerültem a felnőtt társulatba is.

Milyen szerepeket játszottál el, van-e szerepálmod, jelenleg milyen szerepekben láthatunk?

Székesfehérvár, Március 15-i játék.
Fotó: Igari Balázs

Nagyon sok fellépésem volt már szerencsére. Szerepálmom igazából nincs, bármilyen szerep, ami kihívást jelent számomra, azt nagyon szeretem. A jelenleg szó relatív, hiszen vége az évadnak, jön a nyár.
Az idei évadban játszottam a Vörösmarty Színház Perelj uram! című darabjában, beugróztam Nagyváradon a Pál utcai fiúkban. Ezenkívül voltam a városi Március 15-ben Landerer, játszottam a Nemzeti Színházban,
voltam Lysander, Thélemakhosz, Tókirály, Unka tanító bácsi.A diáknapokon arany minősítést hoztunk el a diákszínpaddal, tavaly kategóriadíjat a Tetemre hívással, amiben Bárci Benő édesapját, a főszereplőt játszottam. Nyáron szerepeltem kisfilmben, illetve rengeteg utcaszínházi elemmel szórakoztatjuk évről-évre az embereket a Velencei karneválon, a Királyi Ünnepi Játékokon, Tácon a Gorsiumban. Nem rég a Thury várban voltunk, Várpalotán. Mindez szinte csak az ősztől mostanáig terjedő intervallum volt. A próbák általában kiteszik az időm legnagyobb részét..

Van-e olyan szerep, ami kihívást jelent, mit élvezel leginkább a játszásban?

Minden szerep egyfajta kihívás a maga módján. Egy epizód szerep is tud akkora kihívás lenni, mint egy főszerep.
Azt élvezem benne legjobban, hogy beleláthatok más emberek életébe, hogy nem én vagyok a színpadon, hanem a karakter, akit játszom.

Ki a példaképed és mi motivál Téged?

Talán nincs is példaképem, illetve mindenki, aki valami olyat tud letenni az asztalra, ami művészet, akkor ő már példakép számomra.
Az motivál, hogy szerelmes vagyok a színházba.

A színházon, színjátékon kívül mivel foglalkozol még szívesen?

Ebben az évben fociztam, hiszen kell a mozgás is. Illetve szívesen írogatok verseket, dalszövegeket. Meg ugye Gimnáziumba járok.

Milyen zenéket hallgatsz, szoktál-e énekelni?

Zene terén mindenevő vagyok. Szeretem a retrot, szeretem a mai pop zenéket is.
Énekelni nagyon szeretek. Az, hogy tudok-e, azt az döntse el, aki hallgatja.

Mit olvastál utoljára, illetve milyen könyveket szeretsz?

Utoljára talán a Hamletet olvastam, mint kötelező olvasmányt. Általában versesköteteket, és drámákat olvasok szívesebben.

Hogyan képzeled el az életed 10 év múlva?

25 évesen? Az lenne a legszebb, ha ilyenkorra már befejezném a Színművészetit, de aki ebben egy kicsit is benne van, tudja, hogy ez mennyire egy képlékeny szakma.

Jelenet az Odüsszeiából, Csizy Thélemakhoszként.
Fotó: Lőrincz Miklós

Mit üzensz azoknak, akik szintén színpadon szeretnének lenni?

Csináljátok! Legyetek pro-aktívak!
Ismerjetek meg minél több embert, szakembert. De az elején kezdjetek el játszani valami színjátszókörben, az iskolában, és ne adjátok fel a kisebb kudarcok ellenére se.